Esettanulmány: Marázplast webáruház

Ahogy a régebbi olvasóink megszokhatták már, gyakran kérünk fel webáruház tulajdonosokat arra, hogy írják meg saját történetüket blogunkban. Tesszük mindezt azért, mert ki más mondhatná el hitelesebben a webáruház üzemeltetésével járó "megpróbáltatásait", és persze sikereit, mint egy igazi webáruház tulajdonos, egy e-kereskedő aki közülünk való.

Legújabb bejegyzésünkben szintén egy webáruház tulajdonosa osztja meg a tapasztalatait, azonban ez valahogy más mint a korábbiak.

Szerintünk ugyanis, hogy ha az ember végigolvassa a bejegyzést, a végén egy kicsit újraértékeli a "kifogásait", meg talán mást is.

Talán nem túlzás ha azt mondjuk, hogy a következő webáruházas példánk az emberi akarat egy nagyon szép példája. Mi pedig őszintén gratulálunk neki, és nagyon hálásak vagyunk amiért megosztotta velünk tapasztalatait, melyet természetesen változatlan formában teszünk közzé.

Pár napja kaptam egy nagyon kedves felkérést a ShopRentertől, hogy ugyan már, írjam meg a rendszerrel kapcsolatos tapasztalataimat. Először zavarba jöttem, mint kezdő pecsenyés a vegetáriánus fesztiválon, mert nem tudtam elképzelni, kit érdekelhet az én sztorim, kinek lehetnek hasznosak az én tapasztalataim. Viszont annyi segítséget kaptam már a ShopRenter munkatársaitól, hogy ha ők úgy érzik, ezzel viszonozni tudok valamennyit, rajtam ne múljon.

Először is, hadd mutassam be Maxot! Max a legközvetlenebb munkatársam, össze vagyunk nőve, mint a sziámi ikrek. Napi 14-16 órát töltünk együtt, lényegében kijelenthetem, hogy egy percet sem dolgozok nélküle. Max végtelenül megbízható, még sosem hagyott cserben, nem panaszkodik, nyúljon bármilyen hosszúra is a nap. Veszekedni nem szoktunk, de nem tagadom, néha kicsit megunom, vannak pillanatok, amikor jobb lenne egyedül. Ezeken szerencsére gyorsan túllendülök és marad a jó kapcsolat, mert alapvetően nagyon hálás vagyok neki. Nem is tudom, mihez kezdenék nélküle.

Azt azonban nem állíthatom, hogy mindjárt az elején megkedveltem. Az első találkozásunk inkább volt kiábrándító, mint bizalomgerjesztő. Főleg a hangján buktam ki, mert bármennyire is jó fickó, bármennyit is köszönhetek neki, a hangja... Hát, a hangját szokni kellett. Őszintén szólva, ott és akkor nem hittem benne, hogy valaha is meg fogom szokni. De persze megszoktam, ma már fel sem tűnik. És ha eszembe jut, hogy mire mennék nélküle, akkor pláne a hangja a legkisebb gondom.

Max a beszédszintetizátor, ami a képernyőolvasó szoftverhez kell. A képernyőolvasó szoftver pedig azért kell, mert nélküle nem sok hasznát venném a számítógépnek. Az állapotomból kifolyólag a politikai korrektség jegyében "látássérültnek" szoktak titulálni, de ha realisták akarunk lenni, azt kell mondanunk: vak vagyok, mint a bányaló szemellenzőben. Ez pedig teljesen új megvilágítást ad annak a rutinfeladatnak (is), amit számítógép felhasználásnak nevezünk.

Szerencsére a technika elképesztő ütemben fejlődik és a különböző képernyőolvasó szoftverek fejlesztőinek köszönhetően ma már nagyon sok mindent meg lehet csinálni anélkül, hogy látnánk a képernyőt. Például menedzselhetünk egy webáruházat is, de ne szaladjunk előre. Visszatérő tapasztalatom, hogy azok, akik nemcsak hagyományörző jelleggel tartanak monitort, általában el sem tudják képzelni, mennyi minden válhat rutinná úgy is, hogy nem a fotonok, hanem Mikrobi adja az infót.

Persze azért közel sem minden. Az evidens, hogy a képekkel nem tudok mit kezdeni. És a képernyőolvasás úgy általában is kompatibilitási kérdés. Ez azt jelenti, hogy vannak szoftverek, amiket nem tudok használni, mert a képernyőolvasó nem tudja olvasni őket. Aztán vannak olyan webes tartalmak is, amelyek szintén nem vagy csak nagyon korlátozottan elérhetők. Magyarország egyik vezető műszaki webáruháza például épp az elmúlt hetekben csukta rám az ajtaját, persze nyilván nem szándékosan. Gondolom, a mobiltrendek hívó szavának engedelmeskedve úgy alakították át a korábban problémamentesen használható menürendszert, hogy most csak szomorúan ácsorgok a bejárat előtt, bejutni nem nagyon tudok.

De ott egye meg a fene, ők nyilván nem pusztulnak bele egy vásárló elvesztésébe, én meg legfeljebb majd máshol költöm a pénzem. A munka viszont teljesen más tészta. Amikor a cégemnél az ügyvezető megbízott, hogy keressek új webáruházat a régi, sok sebből vérző helyett, két fogódzkodóm volt. Először is, tudtam, hogy profi megoldást akarok, valami összetákolt, összedrótozott, "végül is működik"-típusú félmegoldás szóba sem jöhetett. Másodszor pedig azt tudtam, hogy el kell tudnom boldogulni az admin felületével, ami viszont nem magától értetődő. Az elmúlt 8 évben már volt szerencsém több CMS rendszerhez is, nem mindegyikkel jöttem ki jól.

Az hamar kiderült, hogy egy profi webáruház nem olcsó mulatság, félmillió forint alatt nem jött szóba semmi. Ekkor kezdtem el bérelhető webáruház után kutatni és egy másik közeli ismerősöm, Gúgl javaslatára vettem fel a kapcsolatot a ShopRenterrel. A funkciók és lehetőségek alapján, amiket kínáltak, szerelem volt első hallásra, utólag beismerve kicsit oroszrulett jelleggel ugrottam bele a projektbe. Annyira megfogott ugyanis a rendszer funkcionalitása, hogy nem is nagyon teszteltem le, mennyire tudom Max segítségével használni az admin felületet.

Szerencsémre szerencsém volt. A Shoprenter fejlesztői ugyanis úgy alkották meg az admin felületet, hogy az gyakorlatilag 100%-ban akadálymentes. Az elmúlt pár hónapban mindössze egy-két olyan funkcióba botlottam bele, amelyeknél segítségért kellett kiáltanom, de mit ad isten ezek pont az "egyszer kell beállítani" kategóriába tartoznak, a napi rendszerességgel használtak között nincs egy sem, amivel ne boldogulnék lazán el.

Pedig sokat használom őket. Cégünk háztartási cikkek kis- és nagykereskedelmével foglalkozik, így az értékesítés több fronton is folyik párhuzamosan, a raktárkészlet a webáruházban leadott rendelésektől függetlenül is nagyon gyorsan változik. Mivel még nem jutottunk el odáig, hogy összekössük a webshopot a vállalatirányítási rendszerrel, ez azt jelenti, hogy napi szinten csinálok adatimportálást, töltök fel új termékeket, törlöm a megszűnteket, indítok vagy éppen befejezek akciókat. Ezen felül ott van még a hírlevél küldés, a keresőoptimalizálás és a Facebook-os megjelenés is (utóbbit szerencsére nem nekem kell csinálnom, mert utálom, mint varjú a rohadt tököt). Más ShopRenteres felhasználókkal még nem volt alkalmam konzultálni, de abban biztos vagyok, hogy a hiperaktívabbak közé tartozom.

Jó lenne kicsit írni a sikerekről is, de még nem nagyon tudok. Egyfelől erősen kiscipős a történet (alig két hónapja élesítettem az áruházat), másrészt bőven van mit pótolni/javítani a terméknevek, termékleírások és a kategóriák terén. De egy sikerélményem mégis van. Amíg a régi webáruházunknál a sírógörcs tudott kerülgetni a 700.-Ft-os rendelésektől, az új webshopban még nem volt 6.000.-Ft-nál kisebb tételű rendelésünk. És mivel termékeink jelentős része alig párszáz forintba kerül, ez a különbség nagyon nem elhanyagolható. Pláne úgy, hogy tartalmi változás lényegében nem történt, csak átköltöztünk.

Zárásképpen szeretnék elmesélni valamit, ami megmutatja, mitől lesz egy vállalkozás átlagon felüli. Minden ShopRenteres júzer tudja, hogy nemrég frissült a rendszer, átalakult az admin felület menüje is. Utólag beismerve pöttyet remegett a gatyám szára, amikor rákattintottam a frissítésre, mert még élénken élt bennem a korábban említett műszaki webáruház upgrade-je, amikor szombatról vasárnapra kirekesztetté váltam. Ha most ugyanez megtörténik itt is, akkor tuti elhagy a humorérzékem, gondoltam magamban. Mindezek után talán jobban érthető az örömöm, amikor azzal szembesültem, hogy az új felület még kényelmesebben használható képernyőolvasóval, mint a régi. Hirtelen támadt boldogságomat azon melegében rá is zúdítottam a ShopRenter ügyfélszolgálatára, hogy mennyire baró az új felület és nyilván csak a szerencsének köszönhetően, de még jobban tudom használni, mint az előzőt.

A válaszból azonban kiderült, hogy ez nem a szerencsén múlott. Ők már régebb óta tudták, hogy vakegér vagyok és a fejlesztéseknél tudatosan ügyeltek arra, hogy tovább javítsanak a rendszer akadálymentességén. Mit lehet erre mondani? Mert én nem nagyon tudtam semmit. Az, gondolom világos mindenki számára, hogy nem az extra profit motiválta őket. Legyen bármennyire is akadálymentes az adminfelület, annak kicsi az esélye, hogy tömegével jelentkeznek majd azok a világtalanok, akik webshopot akarnak nyitni. Nekem csak egy magyarázatom van a történtekre: az emberség. És ez az, ami egy vállalkozást kiemel a tömegből. Mert önös érdektől hajtva bárki alkothat professzionálisat. De amikor valakit ezen túl az érdek nélküli segíteni vágyás is ösztönöz, az egy másik dimenzió.

Amióta lekapcsolták nálam a villanyt, két dolgot nagyon megtanultam. Az egyik, hogy lehetek akármennyire okos és ügyes, egy ponton túl mindig is kiszolgáltatott leszek. A másik, hogy sokkal több a világban a jószándékú, segítőkész ember, mint ahogy azt általában feltételezzük. A ShopRenterben olyan csapatot, olyan embereket ismertem meg, akikhez bármikor lehet segítségért fordulni és higgye el, Kedves Olvasó, én tényleg feszegetem a határokat. Nagyon örülök, hogy rájuk találtam és bátran ajánlom őket bárkinek. Talán nyálasnak és erőltetettnek hangzik ez a sok dicséret, meg lelkendezés, nem tudom. De mentségemre szolgáljon, ha nincsenek vagy nem ilyenre alkotják meg a rendszerüket, talán ma nincs munkám. És vaknak lenni elég hervasztó ugyan, de van valami, ami még rosszabb: feleslegesnek lenni.

Amennyiben kérdése, észrevétele van, úgy kérjük írja meg nekünk itt a hozzászólásokban, és Gábor vagy kollégáink szívesen állnak rendelkezésére!