Az e-kereskedelem és a hosszú farok kapcsolata
Avagy hogyan nyit az e-kereskedelem Ön számára olyan lehetőségeket, melyek az előző évezredben még elképzelhetetlenek voltak.
A keresleti görbék hosszú „farkára” utaló „long tail” kifejezést Chris Anderson használta először 2004. októberében az e-kereskedelem hagyományostól eltérő tulajdonságaira utalva. Elméletének lényege, hogy a nagy webáruházak, mint az Amazon és iTunes a korlátlan „polc-kapacitásnak” köszönhetően képesek a termékek jóval szélesebb körét forgalmazni, megengedve maguknak a luxust, hogy ne csak slágertermékekkel töltsék fel a polcokat. Mivel jóval alacsonyabb költséggel jár számukra ezen kevésbé népszerű termékek forgalmazása, mint a hagyományos könyv- és zeneboltoknak, hirtelen kifizetődő lett a „készleten tartásuk”. És ezzel üzletileg igen jól is járnak: habár az eladások nagyobbik része továbbra is a slágertermékekből származik1, becslések szerint 25-30% között lehet2 a legnépszerűbb 100 ezer terméken (!!) kívül eső termékkörből származó forgalom. A jelenség azonban nem csak a könyv- és zeneiparban, hanem gyakorlatilag minden területen megfigyelhető: az e-kereskedelem egy új üzleti modelt teremtett, ahol a nem slágergyanús termékek forgalmazása is kifizetődő lehet a jóval alacsonyabb fix költségek miatt. Azaz az e-kereskedelem világában megérheti olyan termékeket is árulni, melyekre korábban üzletet alapozni „öngyilkosság” lett volna. Ennek két oka is van: Egyrészt egy nagy, központosított raktárházban sokkal olcsóbb felvenni még párszáz terméket, mint egy drága, korlátozott kapacitásokkal rendelkező üzlethelyiségben, ahol így kénytelenek a populáris termékekre korlátozni a forgalmazott termékek körét (nem is beszélve a „drop-shipping” néven ismert kereskedelmi modellről, amikor egyáltalán nem tartunk készletet, hanem egy közeli nagy logisztikai ellátórendszerre alapozzuk a megrendeléseket (pl. egy nagykereskedésre, vagy esetleg magára a gyártóra)). Másrészt az Internet globalizációs hatásainak köszönhetően kitágultak az elérhető piacok, az Internet „felnagyította” a keresleti görbét, és így a korábban üzletileg túl szűk részpiacok is megnőttek akkorára, hogy érdemes legyen rájuk egy üzletet alapítani. Azaz egy város (esetleg egy kerület) korábban talán túl kis piac volt, ha egy szűk szegmenst céloztunk meg, de egy ország már nem feltétlenül az. Ami tehát „long tail” az Amazonnak, a piac kisebb szereplői számára egy piaci rés, egy niche, ami üzleti lehetőségek százait rejti. A képlet egyszerű: válaszd ki egy nagy piacnak egy kis részét, melyben nincs közvetlen konkurencia, pozícionáld magad csak erre a kis területre, legyél ennek a szakértője, kösd össze a neved ezzel a területtel, és legyél piacvezető e saját magad által kreált piacon. Vagyis gyakorlatilag tartsd meg magadnak a „farkat”, és hagyd, hogy a „testen” mások marakodjanak. Ne simán könyvet árulj, de árulj horgászati könyveket. Ne ruhaboltot nyiss, hanem szoknyaboltot. Ne számítógép-áruházat, hanem lézernyomtató-áruházat. Ez a folyamat már Magyarországon is határozottan elkezdődött. Ezt látszik alátámasztani, hogy a szűk piaci szegmenst kiszolgáló webáruházak az emberek tudatában is egyre elterjedtebbek. A 2006-os „Az Év Internetes Kereskedője” tíz döntőse közé az Internet használók 3 ilyen niche-boltot is beszavaztak (Lencsebolt, Surányihifi, Xpress), melyek szépen helytálltak a jóval popularistább Bookline-al és Vaterával szemben. |