Social Media + Webáruházak - hogyan férnek meg együtt?

A szociális háló és a közösségi oldalak kitalálásakor véleményem szerint az alkotók a hordákban vadászó farkasokat vehették alapul. Így juthatott eszükbe, hogy ha ez a tulajdonság igaz az állatokra, valószínűsíthetően igaz volt az előemberre is, ennek folytán pedig minden bizonnyal működni fog a modern homo-sapiens esetében is. Az ember – állítólag – alapvetően közösségi darwini faj, ergo szüksége van más emberi lényekre boldogságának kiteljesüléséhez, ráadásul, mint tudjuk, a 21. század hajnalán már erősen a számítógép és az internet előtt SZOCIALIZÁLÓDIK. És kérem alássan, ez itt a kulcsszó: a szocializálódás. Cikkemben az e-kereskedelem és a közösségi média kapcsolatát igyekszem minél szélesebb körben feltárni!

És Isten megteremté a számítógépet.

Ténylegesen működik a dolog, mármint az, hogy keressük mások társaságát, egyáltalán a másokkal való kontaktot. Mivel ez vitathatatlan, nem maradt más hátra, minthogy akkor adjunk neki teret is. Adjunk az embernek vasércet, hogy fém eszközöket készíthessen. Adjunk neki olajat, és megöli miatta embertársait feltalálja a robbanómotort. Hát valahogy így fejlődött ki a szociális média is, angolul: Social Media. A kettes web nélkülözhetetlen alappillérei. Ha a való életben ismerem Kovács „Kettőgyalog” Pistát, akkor milyen jó már az, hogy a virtuális életemben is be tudom jelölni, kvázi kikiáltom, hogy én ismerem ezt az embert. Sőt! Ha úgy van kedvem, tudom őt „pókolni”, megbökni, vagy mi ?! (Ez már nekem sok.) Pista bátyám biztosan baromira örülni fog ennek, és annyira izgalomba jön, hogy a főoldali üzenőfalon erről nyomban be is számol. 

Nos kérem szépen, a szociális média csatornák létrejöttének ezen alapvető okai lehettek, azóta pedig szakadatlanul virágzanak. És eddig még egyáltalán nem úgy tűnik, hogy hervadni kezdenének. Mindegyik egy kicsit más a többitől, az alapvető felhasználói szokásokban különböznek. Hogy igazából „mire lettek kitalálva”? Ez nem is kérdés, mert nyilvánvaló mire lettek kitalálva: pénztermelésre. Illetve először nagyon sok ember egy helyre csődítésére, majd aztán az emberek által használt felületeket áruba bocsájtására. Elég visszagondolni, hogy anno az iwiw-et, a magyar közösségi létezés Colosseum-át, bevallottan 2 milliárd jó magyar forintért vásárolta meg az a kedves mobilszolgáltató cég. (Megjegyzés: képzelem igazából mennyi lehetett, és most mennyit érhet.)

Jó egy közösséghez tartozni

Az ember valahogy mindig is ösztönösen keresi a hozzá hasonló elvű/gondolkodású/érzelmű társait. Akivel hasonszőrűnek érzi magát, azzal barátságok, házasság(ok) születnek. Ne menjünk messzire, nézzük meg pl. a tinédzser társadalmat. Vannak itt popperek, emósok, gótok, punkok, rapperek és még számtalan mennyiségű és verziójú szubkultúrák. Alapvetően mindegyik: csoportosulás. Azonos gondolkodású és öltözködésű népeket takarnak. 

Tehát, ha jó az elgondolás, akkor ugyanígy van ez a neten is. A szociális média különféle változatai sem ugyanazoknak szólnak, csak elsőre gondolnánk azt. Az egyiket leginkább vicces dolgok megosztására használjuk, ahol van egy közös ’Nagy Fal’, ide pedig kisebb-nagyobb rendszerességgel be lehet „górni” a megosztani kívánt eszméket, élményeket a közösbe. Van olyan is, ahol csak rövidke üzeneteket mondhatunk bele a világba, és a követőink ezt láthatják. De akad olyan is, ami inkább csak egy profiloldal, a zenészek egyik legkedveltebb megjelenési formája. 

SMO –  avagy a helyzet iróniája

Ha a szegény egyszeri ember, akinek elege van abból, hogy megnyitja a vízcsapot, és az folyik belőle, hogy SMO (Social Media Optimization) meg SMM (Social Media Marketing), és netalántán úgy gondolja, hogy utánajár ennek, mégis mi fán teremnek ezek, akkor a legtöbb cikk végén biztosan ezzel fog találkozni:

• lesz egy gomb, amivel kifejezheti, hogy tetszik-e neki a látott cikk (Like, huszonegyedikszázadi újmagyar tájszólásban: Lájkolás)
• tovább küldöm (jellemzően emailben)
• megosztás, amire rábökve feltárul előttünk a ’világ’ és a lehetőségek széles tárháza.

A HVG megoldása felhasználók által generált (UGC, azaz User Generated Content) tartalom elősegítésére.

Ha le akarnám egyszerűsíteni a dolgot, azt mondanám, hogy „Na, ez az SMO!”. De azért mégsem ennyire egyszerű a helyzet. Megfogalmazták helyettem ezt sokkal jobban:

…az SMO nem a tartalom gyártásról szól, az SMO a tartalom elhelyezésének méréséről és az ebből szerezhető adatok elemzéséről, amit vissza lehet csatolni a kampányok tervezésébe és a tartalom létrehozásába.

forrás: https://doransky.hu/?p=1961

Íme egy - nekem jobban tetsző, az én véleményem hűen tükröző – másik aspektusa az SMO-nak:

Az SMO nem több egyszerű parasztvakításnál. Ha egy cégnek fontos a közösségi média, vegyen föl egy olyan embert, aki képes ebben a térben kommunikálni.

https://webisztan.blog.hu/2009/10/20/smo_avagy_a_marketinges_beregisztral_a_kozossegi_szajtokba

Tehát, nagyjából az állapítható meg az eddigi ismereteink szerint, hogy CSAK SMO-ra hagyatkozni balgaság. Viszont ugyanez elmondható a SEO-ra is. Csak a keresőoptimalizálást (Search Engine Optimization) erőltetni sem túl szerencsés. Igazság szerint nem sikerült még megfejtenem, és a neten járva sem jutok előrébb abban a kérdésben, hogy miért emlegetik ezt a két dolgot együtt? Ha az egyiket látom leírva, akkor ott lesz utána rögtön a másik is… Hát jó, az optimalizálás benne van mindkettőben, de ettől függetlenül teljesen más embert kíván a két dolog. Jelen állapotban, és mostani tudásunk szerint – ismétlem: JELENLEG – nem nagyon lehet biztonsággal, okosan, pontosan és egzaktan mért szochálós optimalizálást véghezvinni. Ennek akkor lenne  lesz majd létjogosultsága, ha tényleg bekövetkezik a keresőmotorok és a közösségi oldalak egybefonódása. Ahogy szól a „prófécia” is, miszerint a Facebook lenyomja a Google-t. Persze... Megjövendölték azt is, hogy a web 3.0 az majd szinte csak ezekből fog állni, lesz kereső, meg lesz fésztwiwiw. És akkor lesz majd fogaknak csikorgatása, mert csak az ezeken megjelenő tartalmak között lehet majd igazából keresni a kuglival.

Valószínűleg ez akkora zendülést hozna magával, hogy összedőlne Babylon. Gondoljunk bele abba, hogy mennyire gyerekcipőben jár még ez az egész. Nem tudjuk, hogy az fog e kijönni ebből az egészből jól, aki mondjuk Customer Care-re használja leginkább ezeket a felületeket, vagy például az, aki olyan finom, apró és érdekes infótöbblet csorgatására használja ezeket, ami miatt az emberek önfeledten csatlakoznak, és várják az új hírmorzsákat.

Hogyan és mit csinálnak a nagyok?!

Lássunk akkor gyakorlatban erre konkrét megoldásokat, hogy ki mit és merre felé oszt meg, merre publikál?

1. Varga Pincészet
Kiváló dolog, hogy rögtön magyar vonatkozással lehet kezdeni a példák sorát. Nem egy „megszokott” termékkörről van szó, ez a pincészet pedig fel merte vállalni azt, hogy eleve blogszerű oldallal nyitnak a közönség felé, valamint jelen lesznek a 2 legfontosabb közösségi felületen.
Ha végignézzük a főoldalukat, akkor egyből kiderül, hogy komolyan átgondolták ezt a dolgot, és nem kevés energiát és munkát fektetnek bele. Személyessé teszik azáltal, hogy például a pincészet felújításáról készült képeket főoldalon egyáltalán meg sem találjuk, csak facebookon rukkoltak elő vele. Onnan hivatkoznak vissza egy kép erejéig a saját domainjük alatt elhelyezett fotóra. Őszinte meglepetés nekem a webkettes magatartásuk. Úgy gondoltam, hogy legjobb esetben is csak olyanokkal rukkolnak majd elő, hogy új borral bővült a kínálatuk, új üzletet nyitottak, stb. Ehhez képest eseményt promóznak, cikk url-t küldenek be. Elérhetőség publikálva, pincelátogatás szervezésének lehetősége biztosítva, én pedig meg vagyok róla győződve, hogy ezzel növelni tudják az eladások számát. Sőt, még arról is meg vagyunk kérdezve, hogy milyen pl. milyen borból isszuk a fröccsöt?! (Megjegyzés: csakis Tokaji Furmintból vagy Hárslevelűből!) Nyilván van itt azért egy kis hátsó gondolata a tapasztaltabbaknak, hogy ez azért felér egy light-os piackutatással is, no de mi baj van ezzel?! Csinálják csak! Teljesen rendjén van, és egyáltalán nem erőltetett.

Nem csak facebookon, de twitteren is jelen vannak. Nem spam-szerű butaságokkal dobálják tele a hírfolyamot, de előnyökhöz juttatják a facebookosokat, versenyeket hirdetnek.

2. Dell Outlet
A Dell cég gondolt egyet, fogta magát és elkezdte árulni refurbished (magyarul: felújított) gépeit. Alapvetően jó minőségű dolgokat hoz létre és bocsájt áruba a Dell, mindig egyet jelentett a topkategóriával. Valószínűleg éppen ezért láttak abban fantáziát, hogy ezeket a 'használt' gépeket még egyszer megpróbálják eladni, és valahogy piacot találjanak nekik. Adott volt a termékkör: egyszer már a gyártóhoz visszaküldött, valószínűleg valamilyen javított, kinézetileg szinte teljesen új informatikai eszközök. Hmm, milyen névvel is jelennek meg nálunk idehaza az éppen kifutó termékeket árusító boltok? Igen, ezek az Outlet-ek. Remek, akkor már adott a név is, Dell Outlet. Kicsit kettős érzés ugyebár egymás után ez a két szó. Dell, mint minőség, Outlet, mint már a kutyának se kell. Szóval kinek lehet eladni jó nevű, kicsit rizikós terméket? Hát olyan embereknek, akik erősen árérzékenyek, de elég geek-ek ahhoz, hogy felérjék ésszel, hogy attól még, hogy refurbished, az igenis Dell márkájú és minőségű. Tipikusan: fiatalok. Hol találni meg őket nagy számban? Igen, a közösségi hálókon.

Ilyen és ehhez hasonló csiripek 'őrítették meg' a követőket. Minő meglepetés, megjelentek Twitteren is... és csodák csodájára erős fogyatkozásnak indult az addigra felgyülemlett eszközállomány.

3. Vodafone
A híres Vodafone-os eset. Történt ugyanis, hogy pink színű óriás mobilhálózata 'frissítés' miatt nem volt elérhető, és erről Twitteren értesítették is a követőket, mire a Vodafone-os marketinges megjegyezte, hogy "Ok, csörögjetek ránk!;)". És nyilván erre nyomott egy retweet-et, tehát a saját követői felé nyilvánosságra hozta. Lett is belőle nagy hírverés, meg inkvizíciós üldözés. Pedig hatalmas ziccer volt, amiben a szemfüles marketinges meglátta a lehetőséget, és ki is használta. Aztán Magyarországon mi ezért a jutalom?! Kirúgták, persze. Bár nem hinném, hogy munka nélkül marad(t) sokáig.
Ettől eltekintve, épp a minap volt egy kellemes csalódásom velük kapcsolatban. Jöttek a csiripek a Vodától, gondoltam rápróbálok és megkérdem, hogy egy általam kinézett telefon - ami egyébként az Egyesült Királyságbeli Vodafone üzleteiben már kapható - mikorra várható a hazai üzletek üvegei mögé. Nem is számítottam megmondom őszintén semmiféle reakcióra. Ehhez képest pár óra elteltével - munkaidőben - válaszoltak is, semmi rizsa, semmi mellébeszélés. Szimpatikus volt. Mindemellett egyre jobban tetszik az is, hogy ők pl. meglovagolják íziben a VB és a Facebook párosítást.

Egy fenékkel két pacit, és ráadásul okosan lovagolnak meg.

Készíttettek egy játékot, amit nyilván a rajongóik tudnak használni - ezzel is generálva a már konkrétan megcélozható személyek számát - és megfejelték azzal, hogy ajándékoznak is a játékot használók között. Természetesen mindenkinek ott lebeg a szeme előtt a végső főnyeremény, egy telefon. Ez egy igen szerény főnyeremény, nekik kézenfekvő, könnyen megengedhető. A népek (fiatalság=bolondság) meg örülnek neki, és játszanak. Meg vannak szakaszonkénti nyeremények is, tehát buzdítva vagyok arra is, hogy folyamatosan játsszak. Jó PR-visszhangot keltenek. Ha másért nem, már csak ezért is megéri nekik. Ráadásul biztos vagyok benne, hogy emellett szép számú eladások kerekednek majd még így.

4. Target
Én úgy vélekedem, és azt látom jelenleg, hogy egy Target méretű Facebook-ozáshoz a magyar vállalkozások még nem elég felkészültek. Talán még a magyar piac sem?! Ezt nem tudom, de általában ami a nyugati kultúrákban beválik az nagy eséllyel nálunk nem. Illetve majd csak később... egyszer valamikor. Egész egyszerűen nagy a lemaradásunk minden téren, talán behozhatatlan. Így nem tudom elképzelni, hogy mikor jön el az az idő, amikor felérik majd itthon is ésszel, hogy nem lehet azt megoldani, hogy Marika, aki egyébként eladó a kisboltban, kezdjen el Twitterezni. Szegény Marika - aki valószínűsíthetően ECDL oklevéllel rendelkezik - igencsak elmondana 2-3 Szűz Máriát, aztán elkezdene mindenféle butaságot kirakni: éppen WC-be megy, mindjárt ebédidő. Vagy a másik az lenne, hogy folyamatosan dobálná kifelé az akciós mirelit göngyölt pulyka linkjét. De ha megfelelő humorérzékű közönség követné Marikát, még az is lehet, hogy hatalmas poénnak vennék az egészet, és Marika megkapná a maga kis 15 másodperces hírnevét. A szociális hálózat kiszámíthatatlan. Ezt több helyen is olvastam már. Target.com-nak nagyon bevált, hogy meghallgatja a vásárlókat, az igényeiket, és - most tessenek nagyon figyelni - még ha látszólag is, de igyekszik ezeket kielégíteni.

'You asked. We listened.' Lehetne ennél többet kérni?

Előbb vagy utóbb, ilyen vagy olyan formában, de a dolog működőképes. Erre akár alapozni is lehetne, és abból tartani a legtöbbet, amiből mondjuk a Facebook-on már többször is kértek. Figyelni a követőimet is, hogy mi lesz a MainStream, és már jó előre felkészülnék rá. Ez a jövő, ez a nyugat.

5. Starbucks
Egy talán már ismerős történet. Van a Starbucks, ami egy nagyon rövid idő alatt felépített brand, könyvek hosszú oldalai foglalkoznak a sikerével és az eredményeivel. Pláne amiatt, hogy ilyen iszonyú hamar lett a semmiből valami. Aztán annak rendje és módja szerint elkezdett növekedni, lánccá vált. Nemrég pedig úgy gondolták, hogy milyen jó lesz majd az nekik, ha a Budapest nevű metropoliszban is megvetik a lábukat. Meg is történt, csak nem számoltak azzal az aprócska ténnyel, hogy biz’ a magyar az furcsa szerzet. A történet azon része az érdekes, hogy elkezdték gyűjteni a fan-okat. Tulajdonképpen nem is maga a Starbucks, hiszen ez egy teljesen civil kezdeményezés volt. Egészen addig, amíg a nagyjából 3500 főnyire duzzadó csoportot le nem töröltették a Facebook-ról… A hvg.hu-n olvasható, hogy a „Starbucks egy hivatalosnak látszó oldallal próbálja menteni a menthetőt”, vagyis ahelyett, hogy megbecsülték volna a nekik gyakorlatilag zéró munkába került szerveződést, egy mozdulattal elsöpörték azt, hogy most újra kezdhessék az egészet. A HVG megkérdezte a kommunikációs ügynökség ügyfélkapcsolati igazgatóját arról, hogy valóban ők töröltették-e az oldalt, amire egyértelmű nemmel feleltek, és „úgy fogalmaztak, egy magánszemély hozta létre a csoportot – ahogy a többi rajongói csoportot is – és másfél nappal az után, hogy a Starbucksot képviselő AmRest csapatának egyik tagja felvette az illetővel a kapcsolatot, a létrehozó törölte a csoportot”.
Érthetetlen, hogy mi történt. Pedig a Starbucks-ról azt kell tudni, hogy a social media-s stratégiájuk ELVILEG példaértékű, és mindenfelé emlegetik.

Most már igyekeznének a srácok mindenféle keresztkérdéssel beédesgetni magukat a kegyeinkbe.

6. Zappos
Egy régi ismerős. Régebben sűrűn látogattam ezt a webáruházat. Igazából akkor olyan dolgokat, olyan egyedi ruhadarabokat lehetett itt találni, amiket máshol nem igazán. Vagy mindig belefutottam valami jó kis akcióba, amire nehezen tudtam volna nemet mondani. Azóta átesett egy alapos ráncfelvarráson, kibővült a lehetőségek tárháza, és letisztultabb lett a design is. Végre, végre, végre. Nagyon zsúfolt volt és átláthatatlan. De jelen esetben most a „szósöl” médiával való kapcsolata, ami fontos. Ilyet még nem sok helyen láttam, amit ők csinálnak.
Ahogy rákattintunk egy termékoldalon arra, hogy Share this product, egy egészen különös, mondhatni nem várt dolog történik.

Nem viccelik el... :)

Egy ablaknyi lehetőség tárul elénk, ahol lehetőségünk van a megosztásra. Figyeltek azért a használhatóságra is, kapunk egy keresőt is hozzá, így könnyebb kiválasztani a megfelelő felületet. 

7. Bestbuy
Itt már a főoldalon is van utalás mind a Facebook-os, mind a Twitter-es jelenlétre. Twelpforce... hát nem tudom, elég gagyi az elnevezés számomra, - bár ez tényleg már csak a marketingcsömöröm miatt van - lehettek volna kreatívabbak is e téren. A lényeg az, hogy ez szintén egy 'szakit' sejtet valahol a háttérben megbújva, aki lesi a kérdéseket, tanácsot ad.

Nem látványvonal felett, de még mindig éppen jó helyen van a Share opció. Ízléses, nem hivalkodó, de ott va,n és nem kell keresni sem.

Konzekvensen az egész oldalon nem találkozni mással, csak a Facebook-os és a Twitteres jelenléttel. Nagyon jó irányvonalat céloztak meg, ez a 2 legnépszerűbb közösségi oldal, úgy tűnik itt lesz a legérdemesebb jelen lenni.

Itt lehet velük kapcsolatba lépni.

Termékoldalon is találkozunk megosztási lehetőséggel, és számomra ez az egyik legszimpatikusabb formája, amikor nem viszik túlzásba a dolgot, hanem kinéznek 2-3 max. 4 szimpatikus közösségi portált, és feléjük lehet továbbítani tartalmakat, máshova nem. Így tesz a Bestbuy is.